A keresztelés minden felekezet gyakorlatában megtalálható, a különbségek ellenére is közösen elfogadott szentség. Így nem evangélikussá kereszteljük az arra jelentkezőket, hanem Isten gyermekévé, Isten nagy családjának tagjává válik az, aki részesül a keresztségben. Így a keresztség az Istenhez tartozásunk legerősebb köteléke, a vele kötött szövetség visszavonhatatlan és megmásíthatatlan jele.
Az evangélikus egyházban a csecsemőkeresztelést és a felnőttkeresztséget egyaránt gyakoroljuk. Előbbiben Isten a mi döntésünket is megelőző kegyelmét látjuk. Utóbbiban pedig fontos szerepet kap az, hogy a felnőtt saját elhatározása alapján akarjon a Krisztussal való közösségbe kerülni, így az egyház (azon belül gyülekezetünk) részévé válni. Így a felnőttkeresztelőt több alkalmas személyes beszélgetés előzi meg, melyben a keresztelésre készülő felnőtt és az őt keresztelő lelkész közös utat bejárva készülnek fel a keresztelőre. Adott esetben a felnőtt keresztelésével együtt konfirmációra is van lehetőség.
A keresztelés nem csupán a család ünnepe, hanem az egész gyülekezeté, hiszen Krisztus egyháza gyarapszik, és a megkeresztelt a közösségünk részévé válik. A keresztelés így a gyülekezetbe való megérkezés, befogadás ünnepe is. Ebből fakadóan a keresztelés általánosan a vasárnapi istentiszteleten történik. Indokolt esetben lehetőség van az istentiszteleten kívüli keresztelőre is.
A keresztelést adatfelvétel előzi meg, melynek során a keresztelési anyakönyvbe kerülő adatok mellett minden egyéb felmerülő kérdést meg lehet beszélni. Az adatfelvétel a lelkészekkel történő időpontegyeztetés után történik.
A szolgálatnak előre meghatározott összege nincs, adomány fogadunk.
